Legutóbbi bajnoki mérkőzésünkön, vasárnap a Promontor utcai pályánkon az utolsó pillanatban egyenlítettünk a Mosonmagyaróvár ellen. Ehhez az is kellett, hogy kapusunk, Gundel-Takács Bence előre menjen.
Gundel Takács-Bence: „Nagyon fontos, volt, hogy legalább az egyik pontot itthon tartsuk. Az első félidőben rosszul játszottunk, a másodikban tíz emberrel is sokkal jobban. A meccs hosszabbításában szabadrúgáshoz jutottunk, én is előre mentem, gondoltam, a kétszáz centis magasságom sokat számíthat. Amikor a Honvéd ellen is az utolsó pillanatokban egyenlítettünk, akkor is felfutottam. Vasárnap nagyon jól jött Kovács Dávid labdája, ráfejeltem, egy védőn meg is pattant, a vendégek kapusa nagy bravúrral szögletre tolta. Azt is Dávid végezte el, ekkor is zavartam, s kavarodás után Elek Bence a kapuba fejelt. Nagy volt a boldogság! Egyébként kapusként még nem értem el gólt, viszont serdülőként a mostani Budai FC akkori U12-es csapatában igen. El volt törve az egyik ujjam, ezért a mezőnybe állított az edző, és be tudtam találni a hálóba. Lehet, hogy egyszer akkor is, amikor egy meccs végén majd ismét felfutok az ellenfél kapuja elé.”
Elek Bence: „Örülök, hogy sikerült tizenegyest kiharcolnom. Ebben az idényben Putnokon, Magyar Kupa- meccsen és a Tiszakécske elleni bajnokin már rúgtam gólt büntetőből, igaz, egyik alkalommal sem volt a pályán csapatkapitányunk, Kovács Dávid, aki szintén nagyon jó ebben a műfajban, s általában ő lövi a tizenegyeseket. A mostani bajnokságban a Kozármisleny ellen is betalált. Ezúttal sem hibázott. Ez volt a szépítő gólunk, majd a legvégén, Dávid szögletet követően két védő összefutott, és be tudtam fejelni a labdát a kapuba, így legalább egy pontot itthon tartottunk.”
