„Ahogyan már korábban is mondtam, nagyon hirtelen toppantunk be a Budafoki MTE öltözőjébe Felipével. Az első meccseken így nyilván tűzoltás jelleggel dolgoztunk, akkor sem lehettünk azonban elégedetlenek, hiszen két döntetlent és egy győzelmet értünk el, valamint továbbjutottunk a kupában is.
Ezután egyhetes edzőtáborba vonultunk, amely remekül sikerült és a mostani időszakunkat is meghatározza. Már a szegedi meccsen is jól játszottunk, az első játékrészben megszereztük a vezetést, de sajnos egy buta hibát követően csaknem egy teljes félidőt futballoztunk emberhátrányban, a hajrában pedig elveszítettük a mérkőzést. Ennek ellenére azon a találkozón is látszódtak már azok a jelek a játékunkon, amit szeretnénk megvalósítani, Mosonmagyaróváron pedig ugyanezt folytattuk, ahol végül egy jól elvégzett pontrúgást követően szereztünk rendkívül értékes gólt és három pontot.
Így kanyarodtunk rá a Kozármisleny elleni összecsapásra, ahol bár nem szeretem ezt a szót, de talán esélyesként léptünk pályára. Ennek megfelelő harciszellemben kezdtük a meccset, azokat az elemeket pedig, amelyeket gyakoroltunk a pályán, a tábla előtt, vagy éppen a videószobában, maradéktalanul teljesítettük, ennek köszönhetően negyedóra alatt már kétgólos előnybe kerültünk. A második félidőben kontrolláltuk mérkőzést, majd egy jó beadás után eldöntöttük a lényegi kérdéseket.
Rendkívül boldoggá tett a csapatom, mert ezzel bebizonyították a srácok, hogy vevők arra a munkára, amit kérünk tőlük, erőtől duzzadó játékot és taktikai fegyelmet tapasztaltam, ez pedig remek őszt sejtet.”
