Gunda Zalánt – négy másik magyar fiatallal együtt – még tavaly júliusban, a budafoki Betis-táborban válaszották ki az andalúz klub szakemberei, akik az év végén immár Sevillában, a Rafael Gordillo Sportvárosban fogadták őt és társait. Zalánnal most, a téli felkészülés kezdetén felidéztük a Betis városában töltött napokat.
Budafok1912.hu: Milyen élményekkel gazdagodtál Sevillában?
Gunda Zalán: Még meg sem érkeztünk, máris történt valami különleges. Életemben először ültem repülőn, ami már önmagában hatalmas élmény volt számomra. Andalúziában még december elején is kellemes időjárás fogadott. A Betis vadonatúj edzőközpontjában egy-egy esős vagy ködös napot leszámítva napsütésben edzettünk, ami kimondottan jólesett a magyarországi tél ismeretében. Sevilla gyönyörű hely, az egyik este mi, magyarok közös városnéző sétára indultunk, amit egy hatalmas Betis-szurkoló, Dani tartott nekünk. Nagyon élveztem, sok érdekességet tudtam meg az andalúz kultúráról.
Milyenek voltak a kinti edzések, illetve az edzőmérkőzések?
Ahogy a budafoki Betis-táborban, úgy Sevillában is végig labdás feladatokat csináltunk, és sokat gyakoroltuk az egy az egy elleni párharcokat is. Magas intenzitású edzések voltak, rengeteget tanultam ezekben a napokban. Külön érdekesség volt, hogy többek közt angol, olasz, argentin és kanadai gyerekekkel együtt gyakoroltunk, akiket hozzám hasonlóan a helyi táborokban választottak ki. Örülök annak, hogy sikerült helytállnom ebben a nemzetközi mezőnyben is. Ami az edzőmérkőzéseket illeti, előbb oldalvonaltól oldalvonalig, 7 a 7-ben a Betis egyik korosztályos csapata, majd nagypályán a sevillai San Roque nevű klub ellen játszottunk. Ügyes játékosok voltak mindkét riválisnál, hasznos tapasztalatokkal szolgáltak ezek a meccsek.
Születtek esetleg új barátságok is?
Igen, főként a többi magyar játékossal, Gór Ágnessel, Molnár Bálinttal, Sákovics Milánnal és Vinkovics Ákossal. Velük szoros barátság alakult ki, az edzéseken kívül is sok időt töltöttünk együtt. Mivel az iskolában én német nyelvet tanulok, és az angolomat még fejlesztenem kell, ők sokat segítettek nekem a kommunikációban. Nemcsak akkor, amikor a többi játékossal beszélgettünk, hanem akkor is, amikor az edzésjátékokhoz kapcsolódó instrukciókat kaptuk az edzőktől.
Azt csiripelték a madarak, hogy a Real Betis öltözőjében is jártál. Sőt, találkoztál az első csapat játékosaival is.
Bizony, szinte még most sem hiszem el, hogy ott álltam olyan kiváló játékosok mellett, mint például a brazil Antony. Nagyon izgatott voltam, most is mosolygok, amikor erre a pillanatra gondolok. Nagyon közvetlen volt mindenki, közös fotókat készítettünk, aláírásokat kaptunk, a kapus, Adrián San Miguel pedig még a kesztyűjét is odaadta az egyik kínai fiúnak. A Betis sok különleges meglepetéssel készült: a tábor záróeseményét, ahol átvehettük az okleveleinket, a 70 ezres Cartuja-stadionban tartották. Ide az első csapat zöld-fehér buszával utaztunk. Útközben sokan dudáltak is nekünk, mert azt hitték, hogy a sztárok ülnek a sötétített üveg mögött. A stadionban bemehettünk az öltözőbe, megnézhettük a különböző helyiségeket, és leülhettünk a kispadra is. Ez a Sevillában töltött hét hatalmas motivációt jelent és életre szóló élmény marad számomra.
Szerző: Harcsa Zsombor
Fotók: Escuela de Fútbol Fundación Real Betis Balompié
