A Magyar Labdarúgó Szövetség 2021-es döntése értelmében egyesületünk Tehetségközpontként látja el feladatait a tavalyi évad óta. E változás célja, hogy a négyszintű piramisrendszer kialakításával a fiatal játékosok lépésről lépésre fokozatosan fejlődjenek, s tegyék meg a legmagasabb szintre történő jutás egyes mérföldköveit. Tehetségközpontunk elsődleges célja, hogy a szisztematikus és tervezett munka révén játékosokat neveljen I. számú felnőtt csapatunk számára, vagy egyenes úton, vagy úgy, hogy tehetséges játékosaink A szintű akadémiai képzésbe kerülnek, s később adott esetben úgy kerülnek vissza hozzánk. A 2009-es születésű Vamberszky Attila utóbbi utat kezdte el járni. Attila 2016-ban igazolt a Budafoki Labdarúgó Clubhoz, s valamennyi korosztályos csapatunkban szerepelt a 2021/2022 évadig. A tavalyi, U-13-as bajnokságban nyújtott teljesítménye több Akadémia és nagymúltú klub érdeklődését is felkeltette, végül Attila és családja a Ferencvárosi Torna Club (FTC) mellett döntött. Ebben az életkorban a csapatváltás és a magasabb szintre lépés mindig óriási kihívás, gyermek és szülő számára egyaránt. Lassan fél év telt el az átigazolás óta, ezért megkerestük Attilát, hogy jelenlegi érzéseiről, élményeiről érdeklődjünk.
Hogyan élted meg a váltást, hogy sikerült a beilleszkedés?
Jól érzem magam nagyon, szerencsére elég jól sikerült a beilleszkedés, új csapattársaim és edzőim is nagyon kedvesek, segítőkészek. Új csapatomban az edzések a budafokihoz hasonlóan nagyon intenzívek, de nőtt az edzésszám és többet is kell utaznom, ezzel együttjár, hogy sokkal fáradtabb vagyok, de ez nem hátráltat semmiben, sem a tanulásban, sem a teljesítményemben. A céljaimra koncentrálok és akkor már egyből el is felejtem a fáradtság gondolatát.
Mi tudsz a budafoki évekből kamatoztatni?
Budafokon nagyon sok emberi és szakmai tanácsot kaptam, melyek az életben és a pályán is segítik az eligazodást.
Berhidai Zoli bá volt a kapusedződ, mit üzennél neki?
Berhidai Zoli bának üzenem, hogy nagyon szépen köszönök mindent, amit értem tett és mindig hitt bennem, motivált és amikor mélyponton voltam, akkor segített onnan felállni és folytatni tovább a munkát. Büszke vagyok arra, hogy képviselhetem a Ferencvárost, ahogy a Budafok mezét, úgy a Fradi mezét is tisztelettel viselem. Természetesen soha nem felejtem el, hogy Budafokról indultam, az alapokat ott sajátítottam el.
Milyen tanácsokkal tudnád ellátni a budafoki társakat?
Az ottani kapusoknak és játékosoknak üzenem, hogy ha komolyan gondolják azt, hogy profi labdarúgók szeretnének lenni, akkor ebben senki nem akadályozhatja meg őket, ha odafigyelnek és rendesen dolgoznak.
Attilának sérülésmentes és minél eredményesebb szereplést kívánunk!
Hajrá Budafok! Hajrá Fradi!
