Öt bajnoki vereség után a Budafoki MTE vezetősége úgy érezte, új lendületre van szükség a kispadon, ezért megköszöntük eddigi vezetőedzőnk, Nikházi Márk munkáját, helyét pedig nem akárki veszi át: ezentúl Mészöly Géza irányítja a felnőtt csapatunkat.
Édesapja, Mészöly Kálmán a hetvenes években a valaha volt talán legjobb budafoki csapatot edzette. Önnek milyen emlékei vannak Budafokról?
Már csak azért is nagy megtiszteltetés, hogy Budafokon kezdődik edzői pályafutásom következő fejezete, mert jól emlékszem, hogy gyermekkoromban anyuval és bátyámmal minden második hétvégén ott ültünk Budafokon, a hazai meccseken. Sőt, edzésekre is rendszeresen kijártam, még fel is tudnám sorolni az akkori összeállítást, Vizi Sándorral, Kapitány Sándorral, Noskó Ernővel, Jakab Jánossal, Tóth Kálmánnal, Zöldi Gyurival többek között. Már akkor megéreztem a budafoki klub családszeretetét, és a futball szeretetét is itt ittam magamba. Nemcsak apu mesélt nekem róla, hanem magam is átélhettem, milyen bemenni az öltözőbe, figyelni munka közben Kapszit, a klub nemrég elhunyt legendás masszőrét, és arról álmodozni, hogy egy nap majd én is futballista leszek.
Egy kicsit akkor olyan, mintha hazatérne?
Valóban rengeteg élmény köt ide, és ezt az érzést akarom átadni a játékosoknak, hogy még jobban becsüljék meg, milyen egyesületben játszhatnak. Látom, milyen fejlődésen ment keresztül a budafoki futball az elmúlt tíz évben. Fontos, hogy a látható fejlődés ellenére a családiasság és a múlt tisztelete nagyon is megmaradt. A Promontor utcában most is többször belefutottam apu fotójába, és nagyon jó érzés volt látni, ahogyan a mai napig emlékeznek rá, és nem tagadom, ez is szerepet játszott abban, hogy gondolkodás nélkül elvállaltam az edzői feladatot Budafokon. Úgy érzem, nekem helyem és dolgom van itt.
A Mészöly név amúgy is nagyon jól cseng a magyar futballban, Budafokon pedig különösen. Az ezzel járó súlyt is érzi?
Igen, de én kifejezetten szeretem az ilyen „súlyokat”. Az elmúlt évtizedekben, a Vasasnál vagy Újpesten is éreztem ezt a nyomást, el kellett tudnom viselni, de inkább feldobott. Bízom benne, hogy ez Budafokon is így lesz, és ha jönnek majd a tétmeccsek, számomra ez az érzés ugyanúgy kiteljesedik majd, és segít abban, hogy a maximumot tudjam nyújtani, ami a csapat sikereit szolgálja.
Mik az elképzelései edzőként?
Az ilyen helyzetekben, mint amilyenbe most a BMTE került, van tapasztalatom, tavaly hasonló helyzetben, egy nyeretlenségi sorozat után vettük át az Újpestet Lengyel Patrik kollégámmal, aki Budafokon is segíteni fog nekem. Sosem könnyű az ilyen helyzet, de tudatosítani kell a játékosokban, hogy a jó őszi szereplés nem volt véletlen, mint ahogy a tavaszi szezon előtti jó felkészülés sem. Sajnos előfordul a futballban, hogy négy-öt meccsen át semmi sem jön össze, és úgy érzed, minden ellened dolgozik. Ezt azonban meg lehet fordítani, fontos, hogy legyen meg a jó hangulat, a koncentráció, az odaadás, és az óriási hit, hogy igenis eljön a változás. Aki sokat tesz érte, az le is szedheti majd a munka gyümölcsét, egy biztos, én azon leszek, hogy minél gyorsabban változtatni tudjunk, a válogatott szünet pedig lehetőséget ad majd rá, hogy a játékosokkal jobban megismerjük egymást.
Mit gondol a magyar futball elmúlt másfél évtizedéről?
Azt érzem, hogy már van lehetőség egyre jobb teljesítményt nyújtani, mert az elmúlt tizenöt évben nagyon sokat kapott a magyar futball, például infrastrukturális szinten. A válogatott sikerei is egyre csak jönnek, felépült egy csodálatos Puskás Aréna, ahová ünnep kijárni. Végre beérhet az utánpótlásban, az akadémiákon végzett munka, és az NB II mellett az NB I-ben is teret kaphatnak a fiatal magyar játékosok és a magyar edzők.
Mészöly Gézának sok sikert kívánunk a csapat élén, Nikházi Márknak pedig köszönjük, amit az elmúlt időszakban a klubért tett.
