Az elmúlt hetekben főszereplővé előlépett Varga Balázs két gyönyörű, technikailag tökéletesen kivitelezett lövésből szerzett bombagólt előbb a Budapest Honvéd, majd az Ajka ellen, mindkét találata pontot, pontokat ért. A Budafoki MTE mélyen vallásos támadó középpályásával beszélgettünk, aki minden meccset kielemez, de csak akkor nézi vissza külön a góljait is, ha a nagypapájának kell megmutatnia.
Nikházi Márk edző azt mondta, nem volt begyakorolt szituáció a Honvéd elleni bombagólod. Pedig annak tűnt!
Teljesen azért nem volt váratlan, nem a semmiből jött, van egy ilyen figuránk oldalszabadrúgásnál. Edzésen nem gyakoroltuk külön, de megbeszéltük, hogy megpróbáljuk, ha lehetőség nyílik rá. Egyébként hasonló volt a tavalyi, szegedi gólom a Budafok ellen, ott eredetileg egy másik figura lett volna tervben, de szabadon hagytak, és ezt ki is használtam.
Készülsz az ilyen helyzetekre?
Az egyik erősségem a lövőtechnika, ezért minden lehetőséget igyekszem megragadni, hogy kapura lőjek! Ebben még tudok fejlődni, és most elég jó formában vagyok, remélem, beindul a gépezet, beérik a munka gyümölcse, ugyanis sokat gyakoroltam, mindig készülök arra, hogy ilyen gólokat szerezzek.
A legutóbbi két gólod pontokat ért. Mit érez az ember egy-egy ilyen találat után?
Mélyen hívő ember vagyok, az első gondoltatom mindig a hála Istennek magáért a lehetőségért, hogy futballista lehetek, és azért pláne, ha ilyen fontos gólokat tudok szerezni. Valóban pontokat értek, de ne menjünk el amellett, hogy miért is érhettek pontokat. A Honvéd ellen csak egy gólt kaptunk, az Ajka ellen pedig egyet sem, ami a stabil védekezésünknek köszönhető, ami igencsak feljavult.
A hitedet említetted, észrevettem, hogy mindig felnézel az égre, mielőtt pályára lépsz.
Minden pályára lépés előtt, legyen az akár edzés, hálát adok Istennek a lehetőségért, hogy ott lehetek, és egészséges lehetek. Ez a rövid hálaadás egyébként 2022-től vált szokásommá, amikor fél évet kellett kihagynom sérülés miatt, kétszer eltört a lábam. Akkor ébredtem rá, mekkora ajándék az, ha egészséges vagyok, és hétről hétre játszhatom.
Vissza szoktad nézni a góljaidat?
Minden mérkőzést visszanézek és kielemzek, amin játszottam, akkor is, ha nem szereztem rajta gólt. De az az igazság, hogy nem vagyok aktív a közösségi médiában, így közvetlenül el sem jutott hozzám a Honvéd elleni gólom felvétele, csak úgy, hogy néhány csapattársam átküldte másnap. Külön nem nézem újra a góljaimat, kivéve, ha a nagypapám nincs ott a meccsemen, mert akkor neki külön meg kell mutatnom.
A lövőtechnikádat említetted. Mit tartasz még az erősségeidnek?
Kiemelném a munkabírást és a futómennyiséget. Szeretem a progresszív játékot, a passzokat, mindig igyekszem építeni a támadásokat, és ha lehetőségem van rá, a támadó harmadban valami váratlant húzni, amire akár ezek a kapáslövések is jó példák. A szezon elején volt egy-két lehetőségem szabadrúgásokat is elvégezni, de nem éltem a lehetőséggel, így újra ki kell érdemelnem.
Sokat kell küzdened a védőkkel a pályán?
Igen, de szerintem ez mindenkire igaz. Nagyon sok párharc van a magyar fociban, az NB II-ben pedig kifejezetten, de ez is egy szűrő a sportágban, mert aki nem tud érvényesülni ebben a világban, azt előbb-utóbb kidobja a rendszer. Testalkatomból adódóan nincsen semmilyen fizikai fölényem, amivel dominálhatnék az ilyen párharcokban, így sokat kellett dolgoznom és kondiznom, hogy fel tudjam venni a versenyt az ellenfelekkel. De azt hiszem, 22 éves koromra fizikailag is versenyképesnek mondhatom magam.
A szentlőrinci vereség mennyire akasztott meg benneteket? Tudtatok belőle erőt meríteni?
Az a meccs nekem lelkileg is nehéz volt, mivel nem kerültem be a kezdőcsapatba, és egy játékosnak ezt is tudnia kell kezelni. Mikor pedig csereként pályára léptem a félidőben, vissza tudtuk hozni az állást 3–3-ra, ami óriási lelkierőt és magabiztosságot adott. Végül mégis elvesztettük a találkozót, és el is gondolkoztam pár dolgon, hogy miért nem tudtam meghatározó szerepet játszani egy kiélezett kiesési rangadón. Bántott a vereség, és hogy nem tudtam többet tenni a csapatért, de ezt az érzést sikerült motivációvá alakítanom, hogy bizonyítsak, hiszen ez csak az első tavaszi forduló volt, még rengeteg javítási lehetőség áll előttünk. Budafokon valóban családias a közeg, ami szintén ösztönzi az embert, hogy mindent beleadjon a klubért, a csapatért.
Úgy tűnik, nagyon jól megtaláltad a helyed a csapatban. Te is így érzed?
Bízom benne, hogy így van, de bevallom, nem szoktam sokat gondolkodni ezen, mert mindig azokra a dolgokra helyezem a hangsúlyt, amik fölött van befolyásom. Én mindent megteszek a pályán és azon kívül is, és ha kitartóan fókuszálok a céljaimra, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye.
Most középső támadó középpályásként játszol. Ezt a posztot szereted a legjobban?
Most a csatárok mögött játszom, de még egy pozíció van, ahol jól érzem magam, és ahol ki tudom használni a képességeimet: még egy sorral hátrébb, a belső középpályán. Mindenképpen a csapat tengelyében szeretek futballozni, ennek nyilván köze van ahhoz is, hogy minél többet szeretnék labdához érni, mert azzal tudom a legtöbbet segíteni a csapatnak, és pluszt vinni a játékba.
Fotók: Boros Sándor / Budafoki MTE
Hajrá Budafok!
