A Budafoki MTE középpályását, Stumpf Gábort nemrég meghívták az U20-as válogatott összetartására is, a csapatban pedig egyre kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújt, eddig 17-szer volt kezdőjátékos, és két gólt szerzett. A Tiszakécske elleni meccs előtt beszélgettünk vele.
Hátul játszol, de ebben a szezonban már két gólt szereztél. Szeretsz előre menni?
Az elmúlt néhány évben kerültem csak hátrébb, és elsősorban védőként vagy védekező középpályásként küldtek a pályára, utóbbi esetben az volt a feladatom, hogy a védők előtt biztosítsak. Mostanában feltoltak a középpályán a 8-as pozícióba, és Nikházi Márktól azt az utasítást kaptam, hogy érjek fel a támadásokkal az ellenfél tizenhatosára, a második labdákra, és a kipattanókat nyugodtan vállaljam el, ha lehetőség nyílik rá. Régebben sok gólt szereztem hasonló helyzetekből, ahogy hátra kerültem, nem volt rá sok lehetőségem, de nagyon szeretem góllal, vagy gólpasszal segíteni a csapatot.
Mi volt a legemlékezetesebb találatod?
Régebben is szereztem gólokat, néha nagy gólokat is középpályásként, de azok nem voltak annyira emlékezetesek, nem ragadtak meg annyira bennem, talán mert az utánpótlásban szereztem őket. A legemlékezetesebb számomra az, amit a BMTE mezében szereztem a Soroksár ellen, mert az volt az első profi gólom.
Márciusban behívtak az U20-as válogatott összetartására. Mik voltak a tapasztalataid?
Kezdeném azzal, hogy nagyon váratlan volt a meghívó, nem számítottam rá. Az U18-as és az U19-es magyar nemzeti csapatban ugyan végig ott voltam, a tétmeccseken is, de az U21-be még nem volt lehetőségem felmenni, az U19-ből pedig kiöregedtem. Nagyon meglepődtem, amikor Filkor Attila sportigazgató felhívott a hírrel, de akármennyire is meglepődtem, örültem a lehetőségnek, és nagyon vártam már, hogy mehessünk Telkibe. Az összetartáson is remekül éreztem magam, jó volt újra találkozni és együtt edzeni a régi társaimmal, akikkel átbeszéltük az egymás elleni meccseket, és hogy kivel mi történt. A tábor zárásaként edzőmeccset játszottunk a Dunaharaszti ellen, amelyen kezdőként egy félidőt játszottam.
Szerinted mi hiányzott a Békéscsaba és a Karcag ellen?
A Karcag ellen az utolsó tíz-tizenöt percben a koncentráció hiányzott, szerintem addig rendben volt minden, meg vezettünk is. A Békéscsaba ellen pedig talán nem volt meg a kellő tűz, az akarat. És azt is érdemes hozzátenni, hogy mostanában nem áll mellénk a szerencse sem, de remélem a Tiszakécske ellen megfordul ez a tendencia.
Csendes típus vagy? Mennyire vagy más a pályán?
Mindig is ilyen voltam, sosem tartoztam a hangadók közé, bár az is igaz, hogy kisebb társaságokban azért hangosabb vagyok. A pályán az előttem lévőket szoktam irányítani, olykor hangosabban, de általában is elmondható, hogy meccsen sokkal keményebb és agresszívebb vagyok, mint az életben, amire szükségem is van a sok párharc miatt. Mivel fiatal vagyok, és még tapasztalatot kell szereznem, főleg a meccsre és a saját játékomra koncentrálok, nem foglalkozom például a bíróval, nehogy elvegye a figyelmemet.
Szerinted mi a csapatunk legnagyobb erőssége?
A csapategységet emelném ki. A közösség nagyon összetartó, és emiatt nagyszerű a hangulat a csapaton belül. Sok jó játékos van a keretben, de mindenki másban jó. Ha kell, össze tudunk fogni, és mindenki hasznos tagja a csapatnak.
Budafokon mindenki a családias hangulatot említi. Ezt miben lehet érezni?
Nem csak a pályán találkozunk, hanem vannak közös programok, közös ebédek, amelyek szintén összetartják a csapatot. A pályán kívül is szoktunk találkozni, én legtöbbször Rehó Bálinttal, Kazmouz Subhival és Lapu Andorral, de nincs klikkesedés, és fontos, hogy senki sincs rosszban senkivel. A gondokat meg szoktuk beszélni, mindenki őszintén elmondja, hogy szerinte mi volt rossz. Az edző és a csapat kapcsolata nagyon jó, a bizalmat a klub vezetése felől is érezzük, mert megadják a lehetőséget mindenkinek.
Van valamilyen babonád meccs előtt?
Különösebb nincs, illetve egy mégis! Amikor pályára lépek, háromszor felszökkenek a bal lábamról. Ez onnan indult ki, hogy régen, még Békéscsabán az utánpótlásban egyszer kipróbáltam meccs előtt, csak úgy, és akkor nagyon jól ment a játék, talán még gólt is rúgtam. Úgyhogy onnantól kezdve ezt a kis apróságot mindig megcsinálom.
Fotók: Boros Sándor / BMTE
