Az elmúlt egy hónap eredményei nehéz helyzetbe hozták csapatunkat, de mint ahogy máskor is, most is segíthet egy erő: közösségünk összefogása. Jakab Jánost, egykori játékosunkat, csapatunk tiszteletbeli elnökét kérdeztük a kialakult helyzetről.
Több, mint tíz éve elindultunk egy fantasztikus úton itt Budafokon, ahol szövetséget kötöttünk a csapat körül lévő legendákkal, a szervezetet segítő önkormányzattal, sportvezetőkkel, szülőkkel, barátokkal, szurkolókkal. Ennek lényege, hogy Magyarország legendás klubját, a Budafoki MTE-t ismét egy fantasztikus pályára állítsuk. Rövid időn belül a történelmi célunk is megvalósult, NB I-esek lettünk, majd a Magyar Kupa döntőjébe is bekerültünk. Nehéz volt azonban látni, hogy mint egy hullámvasút, úgy mentünk fel, és sajnos sokszor alá a magyar profi futballban.
Mik a további célok?
Két nehéz mérkőzés vár ránk, melyek nem csak a játékosoknak, hanem nekünk is világbajnoki döntővel érnek fel. A szurkolók csodálatos biztatása nélkül ez a csapat sokkal kevesebb lenne. Hétről-hétre bizonyítanak itthon és idegenben egyaránt. Hidegrázás volt hallani és látni, ahogy a Vasas ellen a legnehezebb helyzetben is buzdították, segítették csapatunkat. Nem lehetünk elég hálásak nekik, hogy most is tiszta szívvel, büszkén állnak ki mellettünk, és készülnek erre a két sorsdöntő mérkőzésre.
Mit gondol, mi lehet a kulcsa ennek a két mérkőzésnek?
Akik ismernek, pontosan tudják rólam: soha és semmilyen körülmények között nem adom fel! Én a Hős utcából indulva a BLSZ II-től az NB I-ig mindenhol játszottam, és a mi játékosainknak is ezt mondom: semmi nem elérhetetlen. Keveset beszélünk róla, de a tehetségközpontunk – ahol 250 fiú és 140 lány sportol – minden egyes tagjáért, edzőiért és a múlt csodás legendáiért, szurkolókért, Budafokért egyszerre kell kimenni a pályára és megmutatni: az adott pillanatban együtt dolgozik az erő, a szív és a lélek!
