Nenad, Isten hozott újra Budafokon. Milyen érzésekkel léptél be hétfőn reggel a BMTE Stadion kapuján?
– Amikor a BMTE II. vezetőedzője voltam, sokszor beszéltünk arról a játékosaimmal, hogy a mi öltözőnk körülbelül 50 lépésnyi távolságra van az első csapat öltözőjétől. Ahhoz azonban, hogy valaki végigmenjen ezen az 50 lépésből álló úton, valójában több év kemény munka és erőfeszítés szükséges. Nem csak a labdarúgók, hanem egy edző esetében is. Nagy elismerés és kihívás is egyben, hogy az első csapatot irányíthatom. Budafok, ez a klub sokat jelent számomra. Mindig is szerettem itt dolgozni, jól éreztem magam és rengeteg szeretetet, támogatást kaptam. Bízom benne, hogy sikerül rövid időn belül előrelépnünk és eredményesek leszünk.
Négy fordulóval az őszi szezon vége előtt mit tekintesz most az elsődleges feladatodnak?
– Először is szeretném megköszönni az elődöm, Lázok János munkáját. Hiszek abban, hogy az általa lefektetett alapokra építve tovább tudjuk fejleszteni a csapatot. Ha ez megvalósul, az az ő sikere is lesz. Biztos vagyok benne, hogy tiszta szívvel, a legjobb tudása szerint dolgozott Budafokon. Az elsődleges feladat most az, hogy az a filozófia, játékstílus és hozzáállás, ami Budafokon jellemző volt, felismerhető legyen a pályán. Óriási változásokra ne számítson senki, nem vagyok Mágus. Egyik napról a másikra nem lehet és nem is akarok átalakítani mindent. A legfontosabb az, hogy kihozzuk a srácokból azt, ami valójában bennük van. Azt szoktam mondani, hogy ha 30 helyett a tudásuk legalább 80 százalékát megmutatják a pályán, akkor már jelentős előrelépésről beszélhetünk. Ez a minimális elvárás minden egyes játékostól.
Milyen információkkal rendelkezel a csapatról, a játékoskeretről?
– Több mérkőzését is láttam a BMTE-nek a mostani szezonban, a játékoskeretből pedig sokakat személyesen ismerek a korábbi budafoki időszakomból. Vannak olyan, akik tőlünk kerültek fel az első csapathoz, ez azonban semmilyen előnyt nem jelent számukra. Sőt, négyszer annyit fogok megkövetelni tőlük, ami nem érheti őket meglepetésként. Ehhez kell csatlakozniuk a többieknek, és akkor nem lesz probléma.
Milyen célokat fogalmaztál meg a következő négy mérkőzésre?
– Jóslatokba nem bocsátkoznék, mert abban hiszek, hogy mindig az adott feladatra kell koncentrálni. A szombatig hátralévő négy edzésen azon fogunk dolgozni, hogy az Iváncsa elleni mérkőzésre a csapat lélektanilag és az önbizalom szempontjából is megerősödjön, és mindez tükröződjön a pályán mutatott teljesítményben.
A szurkolók érthetően csalódottak, amikor a csapatuk öt fordulón keresztül nem tud mérkőzést nyerni. Mit üzennél nekik ebben a mostani helyzetben?
– Nem szeretnék közhelyekkel dobálózni, de a budafoki szurkolótábor a 12. játékosunk. Amikor jönnek az eredmények, akkor természetes, hogy a drukkerek a csapat mellett állnak. Az igazán nagy dolog az, amikor a bajban is támogatnak minket. Biztos vagyok benne, hogy a szurkolóinkra a nehezebb időkben is számíthatunk. Óriási lökést tud adni, hogy hétről hétre ott vannak a lelátón és buzdítják a játékosokat. Én is futballoztam, tudom, hogy milyen energiákat szabadít fel az, amikor a szurkolótábor képes tűzbe menni a csapatért. Remélem, hogy az öltözőben ezt mindenki átérzi és erőt merít ebből a kiváltságos helyzetből.
