Tehetségközpontunk létrehozásakor megfogalmazott cél volt, hogy idővel elsősorban közvetlenül, saját felnőtt labdarúgásunkon keresztül, akár akadémiai kitérővel a legmagasabb szintekre neveljünk labdarúgókat. Ennek egy kis lépcsőfoka az, hogy két játékosunknak is sikerült az elmúlt időszak átigazolási periódusaiban akadémiai edzők és vezetők figyelmét felkelteni, így Attila immáron két éve, Ármin a nyár óta erősíti a legerősebb utánpótlás bajnokságokban fellépő gárdák keretét.
Tavaly Attilával már készítettünk hosszabb interjút, így most csak a változásokra, aktualitásokra voltunk kíváncsiak. Örömteli, hogy Attila jól érzi magát, továbbra is szépen fejlődik. Maga így írta le a jelenlegi időszakot:
„Köszönöm a felkeresést, olyan sok minden nem törtent tavaly óta velem. Folyamatosan dolgozom és probálok minnél többet fejlődni. Nagyon örülök hogy a csapatban megválasztottak csapatkapitánynak igaz csak a második számúnak, de ez nekem azért jelentett sokat, mert az átigazolásomat követő, kb. 2-3 hónappal későbbi csk választáson már engem választottak meg második számú „vezérnek”, ami azt jelentette, hogy könnyen befogadtak és be tudtam illeszkedni. Amikor eljött a pillanat, hogy meg tudjam mutatni magamat csapatkapitányként, szerintem jól helyt álltam és sokat tudtam segíteni a csapaton. Mikor rajtam volt a karszalag nekem is adott egy plusz löketet és örülök, hogy így is tudtam bizonyítani. Természetesen ez nem változtatott semmin, ugyanúgy dolgozom tovább, hogy mindig a legjobb formámat tudjam mutatni.”
Ármin az U16-osok mellett már az U17-es korosztályban is bemutatkozott, mindkét korosztályban volt már eredményes, így nem meglepő, hogy boldogan számolt be eddigi tapasztalatairól.
„Nagyon jól érzem magam, a nyáron picit féltem, hogy fog menni a beilleszkedés és a költözés, mert
nehéz volt hátrahagyni mindent: az iskolát, családot, barátokat, de a csapattársak azonnal
befogadtak, így szinte az első naptól kezdve otthon éreztem magam. A körülmények nagyon jók,
minden adott a további fejlődésemhez. A kollégiumot körbeölelik az edzőpályák és az iskola is a
stadionon át vezető úton közelíthető meg, így minden nap hatalmába ejt az érzés,hogy egyszer
majd én is pályára léphetek a felnőttek között. Az edzések ritmusát sikerült hamar felvennem a nyár folyamán, ezt segítette, hogy kicsit köteltlenebb volt a szabadidő az iskolakezdésig, így sokat tengóztunk, fociztunk a srácokkal az edzésidőn kívül is. Külön edzésekkel probáltam formában tartani magam, így a nyári szünetben is törekedtem arra, hogy megmaradjon a kondicióm.”
Tavaly Attilától, így idén Ármintól is megkérdeztük, hogy mi az, amit Budafoktól kapott, amit magával tud vinni:
„Budafokon három évet töltöttem. Nagyon sok mindent tanultam az évek alatt, sok edző keze alatt megfordultam és mindig volt valami, amit tőlük kaptam a továbbiakra, de amiben talán a legtöbbet, hogy mentálisan kell magamon dolgoznom, mert ha fejben rendben van minden, akkor azzal párosul a jó teljesítmény is. Ezen még dolgozok a mai napig 🙂 Sok öröm, sok kudarc ért és talán nem mindig az egyenes út a legrövidebb, ami elvezet a célig én a kanyargósabbat választottam, de kitartással és akarattal minden út a végére kiegyenesedik. Bízom benne, hogy amit itt kaptam 3 év alatt a csapattól és az edzőimtől, majd meg fog mutatkozni a pályán is hamarosan és a további fejlődésemhez a győri képzés is hozzájárul majd”.
A volt csapattársaknak, illetve budafoki játékostársaknak is üzent Ármin: „A budafoki játékosoknak azt üzenem, hogy minden nap legyen egy cél, kis lépésekkel érhetőek el a legnagyobb álmok, és minden nap akarjanak a tegnapnál jobbak lenni. Minden egyes nap, mikor lemennek edzésre, úgy kell teljesíteni, hogy ÉN akarok a legjobb lenni. Ha ez kitartással párosul és elhisszük, hogy a legjobbak lehetünk akkor sikerülni fog. Magunkban kell hinnünk, hogy meg tudjuk csinálni, hogy el tudjuk érni a kis célokat és ezekkel a napi kis célokkal lépünk egyre közelebb a legnagyobb álmunkhoz. Az én célom még nagyon messze van, hosszú út vezet odáig, de minden nap elhiszem, hogy meg tudom csinálni és meg is teszek mindent, hogy képes legyek rá! Kedvenc idézetemmel szeretném kifejezni, hogy mit kaptam itt Budafokon és kívánok a Budafok utánpótlásának sok sikert!
„Minden gyereknek szüksége van egy kis segítségre, egy kis reményre ésvalakire aki hisz benne”
Mi is sok sikert kívánunk mindkét volt játékosunknak!!!