A Budapest Honvéd elleni hétvégi rangadó három pontot érő gólját Németh Márió pengés passzából csapatunk fiatal csatára, Vasvári Zoltán rúgta nem akármilyen minőségben. Játékosunkat góljáról és az azt követő gólörömről kérdeztük.
– Milyen érzések kavarogtak benned, mikor a kispadtól szólítottak a pályára?
– Minden játékos felfokozott állapotba kerül, ha pályára kell lépni. Ez rám hatványozottan igaz, mert csatárként egy fontos dolgom van – gólt szerezni. Így volt ez a Kispest ellen is.
– Feltudod eleveníteni magát az akciót?
– Minden egy pillanat alatt történt. Rió olyan passzt adott, ami minden csatár álma. Megnéztem magamnak a hosszú sarkot és már lőttem is.
– A parádés gól után egy furcsa gólöröm következett.
– Igen, és talán jó is, hogy így rákérdezel, mert valamilyen formában szerettem volna bocsánatot kérni a Budafokra kilátogató több, mint 500 kispesti szurkolótól sportszerűtlen gólörömömért. Ez nem a magyarázkodás ideje, hiszen egy játékosnak tudnia kell, hogy gólöröme a saját szurkolóira tartozik és semmilyen körülmények között nem bánthat meg másokat azzal. Nagyon örültem a gólnak, mert az elmúlt mérkőzéseken nem úgy jöttek a megoldások, ahogy szerettem volna, ezután minden feszültség „kiszabadult” belőlem.
– Nehéz mérkőzések jönnek, bekészítetted a góllövő cipődet a következő fordulókra is?
– Bízom benne, hogy sok lehetőséget kapok arra, hogy ezt a fantasztikus közösséget góljaimmal segíthessem. Egy biztos, ha ott vagyok, addig nem nyugszom, míg a labda nem köt ki az ellenfél hálójában.
